Rettentően vártam ezt a könyvet, mégis mindig tologattam az olvasását ilyen olyan okok miatt. Utólag belátva, lehet, hogy valamit éreztem tudat alatt.
A cselekmény izgalmas és egyedi volt. Már az első bűntettnél gyorsan beindultak az események, mégis vontatottnak éreztem a stílus miatt.
A tettes kilétét az utolsó 50-60 oldalon sejtettem meg, addig nem is igazán volt tippem.
Az írásmódja nekem nagyon modoros, ahogy egy-két szereplő beszélt pedig teljesen karakteridegen volt. A nyelvezete inkább hasonlított egy 18-19.századi Angliában játszódó történethez, mint egy 2024-ben Magyarországon játszódóhoz.
A hosszú, már-már barokk körmondatokat sem éreztem helyénvalónak.
UI: az évszámok írására jobban oda lehetett volna figyelni, mind az írónak, mind a szerkesztőnek, mert egy bekezdésen belül volt, hogy számmal voltak írva, volt, hogy betűvel, és ez rendkívül zavaró volt.

Danitól már olvastam egyszer, az egy krimije volt, ami vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de nagyon megörültem, hogy a fantasy-ját is elolvashatom, de sajnos csalódnom kellett ismét.
Egy Gyűrűk ura fanfiction a jut műről, és egyszerűen nem tudtam ettől szabadulni. A szöveg véleményem szerint nem illett történethez, sok helyen modorosnak éreztem.
A karakterek nem voltak szimpatikusak, a főhősnek pedig a döntései gyakran irracionálisak voltak az én meglátásom szerint.
Sajnos, bizonyosságot nyert, hogy Dani könyvei nem nekem íródtak.

Gyulladáspont egy olyan romantikus történet (vagyis kettő), amely egyszerre hozza el a múlt sebeit és az új kezdetek ígéretét. Nagyon tetszett – ebben a történetben minden benne van, ami egy olvasót magával ragadhat: érzelmi mélység, szenvedély, és a remény, hogy a legviharosabb múltból is épülhet valami erősebb. Két pár, két történet, újrakezdés, barátokból szerelmesek. Olvastatta magát és nagyon tetszett, hogy lényegre törő, nincs túlírva a történet. Már várom a folytatást. 😍

Emily Gunnis regénye egy sodró erejű történet a múlt titkairól és az eltitkolt igazságokról.
Amikor a fiatal újságírónő, Rachel egy régi rejtély nyomába ered, nemcsak egy eltűnt gyermek tragikus sorsa kerül előtérbe, hanem saját családja múltjáról is meglepő dolgok derülnek ki. A múlt és a jelen szála lassan összefonódik, miközben fény derül hazugságokra, bűnökre és fájdalmas döntések következményeire.
A szerző mesterien váltogatja az idősíkokat és a szereplők nézőpontjait, így fokozatosan tárja fel, mi történt a múltban és hogyan hat ez a jelen szereplőinek életére. Ez az írásmód nemcsak feszült, rejtélyes hangulatot teremt, hanem megmutatja, milyen erősen formálhatják a régi sebek és elhallgatott titkok a jövőt.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a családi drámával átszőtt, titkokkal és meglepő fordulatokkal teli regényeket.

James Blunt neve biztosan nem ismeretlen a zene rajongók körében, még ha nem is feltétlenül hallgatja mindenki. De az biztos, hogy nagyszerű zeneszerző és csodálatos hangja van. Személy szerint szeretem a zenéit és szoktam is hallgatni. Nem vagyok óriási rajongója és biztosan nem is hallottam az összes dalát, de ha felcsendül a rádióban vagy valahol valamelyik, azt biztosan megismerem.
Az életéről viszont eddig semmit sem tudtam. Két éve, amikor olvastam Matthew McConaughey Zöldlámpa című könyvét (ami egyből a kedvenceim közé került) megfogadtam, hogy időnként adok egy esélyt az életrajzi könyveknek is. És milyen jól tettem!
James Blunt könyve elképesztően szórakoztató volt. Nemcsak dalszövegíróként, hanem mesélőként is zseniális: könnyed, humoros, önironikus, és tele van meglepően őszinte történetekkel. Rengetegszer hangosan felnevettem olvasás közben, máskor meg azon kaptam magam, hogy közben gyorsan rákeresek egy-egy névre vagy eseményre, annyira hajtott a kíváncsiság. Ez önmagában mutatja, mennyire bevonzott a könyv.
Külön élmény volt belelátni a legnagyobb slágerek hátterébe. Őszintén, kinek ne lenne valamilyen személyes emléke a tini korából a Goodbye my lover-höz?😁
A könyv olvasása közben szinte új értelmet kaptak számomra ezek a dalok, és ettől még közelebb éreztem magam James Blunthoz, mint előadóhoz.
Nagyon örülök, hogy elolvastam, és bátran mondom: nem csak a rajongóknak való. Ha szereted a könnyed, vicces, mégis tartalmas sztorikat, vagy csak kíváncsi vagy arra, milyen ember rejtőzik a világslágerek mögött, akkor ez a könyv igazi telitalálat. Kikapcsol, megnevettet, és közben úgy érzed, mintha egy régi ismerős mesélne a saját életéről.

Rendkívül olvasmányos, izgalmas és csavaros krimi az első könyves író, Mező Szabolcs tollából.
A történet két főszereplője - Farkas Róbert, főügyészségi ügyész és Szűcs Gábor, rendőr főhadnagy - nyomoz egy fiatal lány megölése ügyében. Már maga a tett helyszíne is különös, és számtalan talányt rejt. Miután elkezdődik a nyomozás, és kiderül, ki is valójában az áldozat, és mi köze a rendkívül népszerű krimiíróhoz, Sullay Konrádhoz, még több kérdés és rejtély merül fel.
Több gyanúsítottam is volt a történet során, de nem sikerült eltalálnom, ki volt a tettes – ahogyan sokáig a nyomozóknak sem. Ám a történet végére az ügyész zseniálisan összerakta a kirakós darabjait, és végül összeállt a kép – fény derült a különös gyilkosság indítékára és a gyilkos kilétére, és ... wow … zseniálisan csavaros!
Alig várom a Farkas-akták következő kötetét!

Anna Stuart A berlini állatkert őrzői című regénye az egyik legmeghatóbb történelmi regény, amit mostanában olvastam. Ritkán találkozom olyan könyvvel, ami ennyire szépen egyensúlyoz a múlt fájdalmai és a jelen reménye között.
Imádtam, ahogy a szerző összefonja a két idősíkot: a háborús Berlin sötétségét és a jelenben játszódó személyes nyomozást. Különösen megérintett, hogy egy eddig számomra ismeretlen nézőpontból mutatta be a háborút: belülről, Németországból, női szemmel. Az állatkerti háttér pedig igazán különleges, és új színt vitt a történetbe.
Nem egy könnyű olvasmány, de az erő, kitartás és emberség, ami átsüt a lapokon, teljesen magával ragadott. Ez már a második könyvem Anna Stuarttól, és biztos, hogy nem az utolsó!

Kicsit késve vettem kézbe az Izara – Az örök tűz-t, de amint belekezdtem, teljesen beszippantott, és pár nap alatt kiolvastam. Az elején rengeteg új információ zúdul az emberre, és sok minden bizonytalan, de pont ez tartja fenn a kíváncsiságot. Ahogy halad előre a történet, a darabok szépen lassan a helyükre kerülnek, miközben folyamatosan történik valami – sosem éreztem, hogy megakadna a tempó.
A világ, amit Julia Dippel felépít, friss és ötletes: a természetfeletti lények ábrázolása nem a megszokott kliséket követi, hanem új megközelítést kap. A főszereplő, Ari, egy szerethető és emberi karakter, akivel könnyű együtt érezni, Lucian pedig az a figura, aki egyszerre idegesítő és izgalmas – pont ezért működik jól a kettejük közti dinamika. A romantikus szál jelen van, de nem viszi el a fókuszt, inkább fűszerezi a történetet.
Összességében egy lendületes, titkokkal és fordulatokkal teli YA fantasy, ami könnyen olvastatja magát, és eléri, hogy a végére már a folytatást tervezd.

Számomra ez a kötet az első rész után csalódás volt. Bármennyire is izgalmas és fordulatokkal teli volt a könyv, Lou viselkedése elvitte erről a figyelmemet. Nagyon idegesítő volt az elejétől a végéig, amit remélem, hogy az utolsó részben elhagy.

Az Utas és holdvilág az identitáskeresés és az utazás regénye, amik a kéz a kézben járnak. Mihály friss házasként Olaszországba utazik feleségével, majd egy véletlennek köszönhetően magára marad. Lekési a vonatot, de a legkisebb erőfeszítést sem teszi, hogy utolérje feleségét. Ezzel is mutatva, valójában hogyan érez a rá váró élettel kapcsolatban. Nem akar a felnőtt élet unalmas és kötelességteljes hétköznapjaiban ragadni. A múltját akarja visszahozni, vele együtt a már elveszített barátait. A nosztalgia csapdájába esik, a múltja és a jelene elengedhetetlenül összefonódik.
Párhuzamosan követhetjük végig két idősíkon is a cselekményt és megismerjük az Ulpius kör tagjait. Ez egy külön világot jelent, ahol Mihály szíve szerint örökké létezne. De nem ez jelentette számára a komfortzónát, pont ellenkezőleg, ez az, ami kimozdította őt belőle.
A történetben rengeteg a belső monológ és a filozofálgatás, de számomra így is izgalmas volt. Érdekes és groteszk figurákkal találkozhatunk, akiket vonz a halál, a veszély és a végzet gondolata.
Varázslatos olasz helyszínek, sejtelmes tiktok a múltból..
Egy bizonyos hangulat kell az olvasáshoz, de ha az megvan, garantált a maradandó élmény.

Második könyvem az írótól és ez sokkal jobban lekötött, pedig nem vagyok egy nagy krimi faló. Magamat is megleptem vele, hogy nehezen akartam letenni.
Naomi nem csak a depressziójával és önbizalomhiányával küzd hanem egy külső fenyegetéssel is. Valaki figyeli és lépten nyomon holtesteket hagy maga után. Naomi az egyetlen szemtanú csakhogy ő vak. A rendőrség figyelmen kívül hagyja és már szinte őt teszik meg gyanúsítottnak.
Leginkább Naomi szemszögéből kapjuk az eseményeket amitől mi se tudunk többet mint ő, de Naominak is meg van a saját titka mint mindenki másnak és ez akár más kimenetelt is adhat az eseményeknek.
A valódi gyilkos kiléte kikövetkeztethető, de mégis nyitott marad a vége ami gondolkodásra ösztönöz: Vajon kiderül az igazság valaha?

Egy elmegyógyintézetben játszódik az Őrült nők bálja című felkavaró regény. A 19. század végi Párizsban a nőket bolondokházába lehetett zárni akkor is, hogyha lázadtak, ellent mondtak apjuknak, megcsalták a férjüket, vagy a társadalmi elvárásoknak nem megfelelően viselkedtek. Teljesen abszurd módon kezelték a szexuális abúzust átélt nőket, és a férjeik erőszakosságának kitett asszonyokat is.
A regényben bemutatott elmegyógyintézetben kísérleti pszichiátriai kezeléseknek vannak kitéve a nők.
Ide kerül be a jómódú családból származó Eugénie is, aki látja a halottakat. Eugénie érkezésével sok minden megváltozik az intézetben…
A könyv olvasása közben a fojtogató légkörű intézet falai közt érezhetjük magunkat mi is.
Az igazságtalanság és a kiszolgáltatottság regénye ez.